Elveszett szerelem

Szenvedés minden nap, örök kín és bánat.
Nem tudom, mi az, mi ennél jobban fájhat.
Mint rákos daganat, növekedik bennem,
Pokolian éget, és nem hagy elmennem.
Elemészt, érzem már. Levegőt nem kapok.
Szétfeszít belülről, ebbe belehalok.

Oly sokat vártam rád, de te csak nem jöttél.
Várattál hiába, és ezzel megöltél.
Mégis mire volt jó, nekem reményt adnod,
Mézédes szavakkal megbolondítanod?
Pedig úgy próbáltam, de észre sem vettél.
Elfordultál tőlem, s magadban nevettél.

Utólag már tudom, ismét naiv voltam,
Vakon bíztam benned, s így végeztem, holtan.
Ugyan testileg még egészséges vagyok.
Belül érzem, hogy csak egy lelketlen halott.
Lehunyom szememet, de csak téged látlak,
Életem végéig, téged várlak, várlak...