Flavio Bartholomeu 1977. május 19-én született, Lisszabonban, portugál apától és spanyol anyától. Egy bátyja van, García, és egy húga, Violeta. Mágus édesanyja és mugli édesapja közösen tanították, majd 11 éves korától a Roxfortba járt, de alig várta, hogy leléphessen. (5 RBF-fel és egy RAVASZ-szal büszkélkedhet... Hát mit dícsérjem, nem volt egy éltanuló.)

17 évesen úgy határozott, bebolyongja a világot, és úgy is tett.

Végül Írországban végezte a Varázslény-kutatói Akadémiát, majd diplomájával a zsebében tovább is állt. Többek között járt Indiában, Oroszországban (és Szibériában), Tibetben, Dél-Afrikában, Chilében, Mexikóban, Ausztráliában és Grönlandon is.

Mindene a természet, különösen, milyen meglepő, az állatok (nem feltétlenül csak a varázslények, viszont őket kivételesen érdekesnek találja). Azért is döntött a tanítás mellett, hogy a varázslények iránti rajongását (no jó, a tudását is...) átadhassa az oly végtelenül lelkes ifjúságnak.

Egyébként nem az a klasszikus tanár-archetípus, a diákjaival közvetlen, egyenrangúként kezeli őket, és különös engedékenységgel kezeli a szabályszegőket (bár ez leginkább a szabály mibenlététől függ). Továbbá atyai és megértő, következetesen "pockok"-nak szólítja a diákokat.

Szinte minden érdekli, gyerek módjára képes rácsodálkozni a világra, ugyanakkor a rengeteg utazása (melynek során főleg alvilági alakokkal seftelt pénzszerzés céljából, illetve különböző varázslényeket engedett szabadon) alatt kifejezetten dörzsölt lett.

Legfontosabbnak a szabadságot tartja. Lehet ezt úgy is értelmezni, hogy nem tűri, ha korlátozzák, és cserébe ő sem korlátoz senkit.

Kedves, bár néha túlságosan spontán (van, hogy magyarázat nélkül el-eltűnik pár napra), szinte mindig őszinte és egyenes (kivéve, ha különféle ügyleteit bonyolítja... de ez már a múlté... de tényleg), amivel sokszor bajt hoz a fejére.

Rühelli a kis kicseszős játszmákat, és hogy az emberek saját magukkal is képtelenek kijönni. Néha úgy érzi, szélmalomharcot vív az álszentséggel és képmutatással, aztán általában rájön, hogy ezzel nem feltétlenül van egyedül.

Sokszor kíméletlen, magával és másokkal is, de csak akkor, ha értelmét látja.

Tökéletesen beszél angolul, de még mindig pörgeti az r-eket - ezt csak azért őrizte meg az akcentusából, nehogy bárkinek is eszébe jusson angolnak nézni.

Egyébként már első pillantásra elég feltűnő: körülbelül egy méter kilencven centi magas, karcsú, izmos férfi félhosszú, barna hajjal és szürkéskék szemekkel. Amúgy nem egy hiú alkat, de szereti magát sármos és harcedzett pasasként látni.

Továbbá a prof. animágus, olykor sassá változik.