~*~
Liliom-lány, e földre nem való, lágy barna haj takarja el fülét, szemében könnyektől fakóbb a kék, akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható, bezárja - csóktól tartva - ajkait, nyaka galamb-fehérséggel vakít, ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám: lábát se merném megcsókolni én - beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán, az égő Oroszlán szügye alatt a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
~*~ |