Aida Semafor nevezetű lány vagyok. 1994. január 19-én születtem egy ír falucskában. Édesapám mugli, édesanyám pedig kvibli. Nagyszüleim, természetesen az anyai ágról nagyon megörültek, hogy bennem felfedezték a mágiát. Miután nyolc éves koromban anyám életét vesztette egy karambolban, nagyszüleimhez kerültem. Ők egy terjedelmes angliai kúriában éltek. Szerettem ott élni, bár néha kalitkába zárva éreztem magam. Kicsit segítettek is a bennem rejlő mágia irányítására. Nem egyszer kaptam büntetést, mert kiszöktem. De mit vártak egy szabadság és természet szerető gyerektől? Apám két éves „kemény harccal” tudott csak magához venni. Így visszakerültem Írországba, ahol egy kis kertes házban éltünk kettesben apámmal. Ő jobban hagyott szárnyalni, ezáltal könnyebben is tudott kezelni. Vele boldogabb vagyok, bár a nagyszüleim ennek nem örültek. Szerintük kezelhetetlen kölyök lettem. Nagyszüleim mindent meg tudtak adni, kivéve a szeretet, törődés, amire apánál rátaláltam.

Hangulatfüggő vagyok, így nehezen lehet kiismerni. Az ismerkedésben félénk vagyok, kell egy kis idő, míg megnyílok az emberek előtt. Ezután már csak attól függ a kialakult helyzet, kapcsolat, hogy mennyire bírnak ki az emberek, vagy épp én őket. Barátom nem sok van, mivel a bennem lakó mágia miatt volt részem jó pár furcsa helyzetben, ami általában a kellemetlennek párosult.

Apám gyakran mondogatta, hogy „az ördög angyala” vagyok. Ezt amiatt, hogy szerinte angyali arcom van. Kerek, pirospozsgás, rózsaszín ajkakkal. Viszont az ördöghöz tartozom vörös színű, rövid hajam miatt. S fémes csillogású sárgászöld színű szemem miatt.

Van egy Amine nevű, vöröses bundájú hörcsögöm, akivel tökéletesen megértjük egymást. Ugyanis képes a legtöbb állattal telepatikus módon bájologni.