Tatjana Grohorova vagyok. 1994. január 25-én láttam meg a napvilágot Moszkvában. Családom eléggé jómódú. Az édesanyám, Jelena Novikova egy világszerte ismert divattervező. Édesapám, Igor Grohorova egy ingatlanügynök. Nemrégen született meg a húgom, Svetlana, s miatta öten lettünk a közvetlen családban: mivel anyának sokat kellett utaznia a munkája miatt, nem nagyon ért rá, hogy otthon maradjon Svetlanaval, így felfogadtunk egy nevelőnőt is. Sokak szerint magasan hordjuk az orrunkat, de épp olyan átlagosak vagyunk, mint egy másik átlag család. Nem használjuk ki a helyzetünket, épp ellenkezőleg, nem szeretjük a túl nagy felhajtást. Sok barátom van Moszkvában, de ellenségem több akad. Pontosan úgy élem a mindennapjaimat, mint a többi fiatal. Mindaddig abban a hitben éltem, hogy nincs semmi különleges a családomban, amíg egyszer meghallottam a szüleimet veszekedni. Először nagy szemeket meresztve próbáltam megérteni, hogy miről is beszélnek. Nem akartam hinni a fülemnek. Kezdetben azt hittem, hogy megőrültek, ugyanis természetfeletti erőket említettek, s apám folyamatosan kérdőre vonta anyát, hogy ha rászorulnak, miért nem használja a képességeit. Aztán elhangzott a nevem. Rettentő módon megijedtem. Ebben a pillanatban furcsa érzés járt át. Éreztem, amit anyám és az apám érzett abban a pillanatban. A későbbiek során mindig éreztem a közelemben levő emberek érzéseit. Nem említettem senkinek sem, amiket hallottam, s a furcsa érzést sem osztottam meg senkivel. Aztán egyszer mégis elszántam magam, s megkerestem édesanyámat a munkahelyén. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel fogom felkeresni. Amikor elkezdtem mesélni neki, felpattant a székéből, s becsukta irodája ajtaját. Türelmesen végighallgatta mondandómat, majd mindent elmagyarázott. Attól kezdve tudtam, hogy különleges vagyok, de ez nem vette el az eszemet.

163 cm magas, vékony testalkatú lány vagyok. Hajam színével eléggé kitűnök a családból, hiszen felmenőim között senkinek sem volt ilyen szőke haja, mint az enyém. Nefeljcskék színű szemeim szinte világítanak. Általában az édesanyám által tervezett ruháimban járok, amelyek mások szerint nagyon egyedivé teszik stílusomat.

Születésem óta az udvariasságra neveltek, amely sikerült is valamilyen szinten, de néha előbújik belőlem a kisördög...

Nincs kiskedvencem, mivel apa allergiás mindenféle állatra.